A program komplexitás skálázódásáról

Michael Feathers nevű úriembernek hála ismerkedtem meg a Reg Braithwaite nevű úriember munkásságával. Azt kell tudni róla, hogy egy ideje már a szakmában van és rengeteget ír, amit az évek során elég változatos formában tett meg.

A továbbiakban egy írására szeretnék koncentrálni, ami a szürreális számokról szól. Valójában pedig a program komplexitás skálázódásáról. A szürreális számok példája csak egy rendkívül elegáns példa a téma bemutatásához, megértéséhez. Nem kívánom összefoglalni a cikket, mindenkinek javaslom az elolvasását. (a szépséghez hozzátartozik, hogy a github repoban a példakód is ott csücsül a post mellett.)

Az ok pedig, ami ezt a postot ihlette az, hogy egy adott programnyelven a kód ábrázolása mennyibe marad egyszerű ahogy a probléma komplexitása nő. A mai általános célú nyelvek mindegyike Turing-teljes nyelv (még a Brainfuck is), azaz konyhanyelven bármely probléma leírható vagyis arra megoldás adható bennük. Ez azonban csak egy matematikai állítás, pusztán egy egzisztencia tétel. Arról nem szól, hogy mennyi idő alatt, mennyire karbantartható módon és mennyi fájdalom árán tehető meg mindez.

Nekem pedig egyre inkább fáj, amikor hihetetlen mennyiségű boilerplate kódot kell leírnom, ha ki akarok fejezni valami egyszerű dolgot (PHP-ról beszélgetünk) a lehető legegyszerűbben, és ezen a design minták sem segítenek. Sőt. Kérdés, hogy mennyiben teszik egyszerűbbé a design patternek a fejlesztést és mennyiben language smellek.

Kategória: gondolatok
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s